2. rész

A nap folyamán teljesen megfeledkeztem a táskámba hajított levélről. Az osztályban sok új arcot ismertem meg, akikkel összebarátkoztam így mindig volt valaki aki foglalkoztatott.
Nate mindenhol körbevezetett és órák után kiültünk a focipályához nézni az edzést.
Nate: Szeretem a focit. És te?
Én: Én is. Gondolkoztál már azon, hogy beállsz hozzájuk?
Nate meglepetten: Neeem! Dehogyis! Tudod milyen durva sport ez?
Én: Ugyan már! Legalább megpróbálhatnád...
Nate elgondolkozva: Hm.. úgysem adnád fel, mi?
Megráztam a fejem.
Nate: Talán holnap beszélek az edzővel. Addig kereshetnénk neked  is valami elfoglaltságot. Szeretsz mondjuk kosarazni, vagy kertészkedni?
Én meghökkenve: Van kertészklubbotok is?
Nate elvigyorodott: Hát igen, ez a mi nagy "büszkeségünk"!
Én: Na, csak meglepődtem. Egyébként szívesen kertészkednék!
Nate: Rendben akkor keressük meg Francist, ő a klubvezető.
Azzal elindultunk. Nate először a klub helyét mutatta meg, aztán szólt, hogy maradjak itt míg elmegy Francisért.
Leültem egy padra az üvegház előtt, amikor megláttam Cyrust. Felém sétált, de úgy láttam nem vett észre. Úgy tűnt csak bolyong céltalanul.
Én: Hé... Cyrus!
Felkapta a fejét, és meggyorsította lépteit.
Cyrus: Mit csinálsz itt?
Én: Francist várom.
Jobbnak találtam nem megemlíteni, hogy tulajdonképpen Nate-el vagyok.
Cyrus vigyorogva: Csak nem kertészklubos vagy?
Én: Hát, igazából még nem. Csak most akarok belépni.
Cyrus: Ne már! Hagyd a csudába, gyere inkább kosarazni.
Elgondolkoztam. Mégis mi az izgalmasabb? A kosár vagy a kertészkedés. Végül eldöntöttem.
Én: Mutasd az utat!
Mire Cyrus megfogta a kezem és az egyik földúton elindultunk a tornaterem felé.

Már az ajtó előtt hallottam a tornacipők csikorgását.
Cyrus: Ja, épp meccs van.
Én: Te miért nem játszol?
Cyrus: Én dolgom, oké?
Én megdöbbenve: Jól van, jól van nekem ne ess!?
Cyrus: Gyere be... meg keressük Chadet. Ő a klub vezetője.
Azzal benyitott a tornaterembe... éppen akkor, amikor egy színes bőrű srác óriásit zsákolt.

A meccset lefújták és nyert a csapatuk. Cyrus odarohant hozzá, öklöztek, majd felém mutatott. Elpirultam, de nem néztem el. Lassan elkezdtek felém sétálni, közben beszélgettek.
Cyrus: Ő Chad. Chad ő Emma Waldorf.
Chad: Szia. Cyrus említette, hogy kosarazol.
Én megijedve: Hát.. tulajdonképpen, én.. én..
Cyrus: Kicsit kiesett a gyakorlatból, mert már régóta nem játszott, igaz?
Nyeltem egyet és bólintottam.
Chad: Az nem gáz. Majd formába hozunk. Minden esetre üdv a klubban. Menjetek el mezért és álljatok be bemelegíteni.
Majd elment az egyik ponponlányhoz törülközőért.
Cyrus: Menjünk. Lány öltöző jobbra!?
Én: Oké, értettem!

Nem igazán voltam nagy kosaras, de az edzést nagyon élveztem. Cyrus végig ott volt, szólt, ha valamit el akartam bénázni. De sokszor, csak utána jött röhögve, miközben én a földig süllyedtem, bár magamban tudtam, hogy tényleg vicces volt. Nagyon jól szórakoztunk és mikor vége lett, kint már egészen sötét volt.
Cyrus: Jönnek érted?
Én: Nem, gyalog megyek.
Cyrus: Nem kéne, hogy már az első napon ne érj haza. Attól tartok el kell kísérjelek!
Én: Nem ke...
De már meg is lökött hátulról és kénytelen voltam elindulni. Egész úton beszélgettünk. Megtudtam, hogy Cyrus gitározik és meg is ígértettem vele, hogy egyszer eljátszik nekem egy dalt. Pontosan olyan jól szórakoztam mint az edzésen és tudtam, hogy most végre pont jó helyen voltam, pont jó időben.