2. rész

A nap folyamán teljesen megfeledkeztem a táskámba hajított levélről. Az osztályban sok új arcot ismertem meg, akikkel összebarátkoztam így mindig volt valaki aki foglalkoztatott.
Nate mindenhol körbevezetett és órák után kiültünk a focipályához nézni az edzést.
Nate: Szeretem a focit. És te?
Én: Én is. Gondolkoztál már azon, hogy beállsz hozzájuk?
Nate meglepetten: Neeem! Dehogyis! Tudod milyen durva sport ez?
Én: Ugyan már! Legalább megpróbálhatnád...
Nate elgondolkozva: Hm.. úgysem adnád fel, mi?
Megráztam a fejem.
Nate: Talán holnap beszélek az edzővel. Addig kereshetnénk neked  is valami elfoglaltságot. Szeretsz mondjuk kosarazni, vagy kertészkedni?
Én meghökkenve: Van kertészklubbotok is?
Nate elvigyorodott: Hát igen, ez a mi nagy "büszkeségünk"!
Én: Na, csak meglepődtem. Egyébként szívesen kertészkednék!
Nate: Rendben akkor keressük meg Francist, ő a klubvezető.
Azzal elindultunk. Nate először a klub helyét mutatta meg, aztán szólt, hogy maradjak itt míg elmegy Francisért.
Leültem egy padra az üvegház előtt, amikor megláttam Cyrust. Felém sétált, de úgy láttam nem vett észre. Úgy tűnt csak bolyong céltalanul.
Én: Hé... Cyrus!
Felkapta a fejét, és meggyorsította lépteit.
Cyrus: Mit csinálsz itt?
Én: Francist várom.
Jobbnak találtam nem megemlíteni, hogy tulajdonképpen Nate-el vagyok.
Cyrus vigyorogva: Csak nem kertészklubos vagy?
Én: Hát, igazából még nem. Csak most akarok belépni.
Cyrus: Ne már! Hagyd a csudába, gyere inkább kosarazni.
Elgondolkoztam. Mégis mi az izgalmasabb? A kosár vagy a kertészkedés. Végül eldöntöttem.
Én: Mutasd az utat!
Mire Cyrus megfogta a kezem és az egyik földúton elindultunk a tornaterem felé.

Már az ajtó előtt hallottam a tornacipők csikorgását.
Cyrus: Ja, épp meccs van.
Én: Te miért nem játszol?
Cyrus: Én dolgom, oké?
Én megdöbbenve: Jól van, jól van nekem ne ess!?
Cyrus: Gyere be... meg keressük Chadet. Ő a klub vezetője.
Azzal benyitott a tornaterembe... éppen akkor, amikor egy színes bőrű srác óriásit zsákolt.

A meccset lefújták és nyert a csapatuk. Cyrus odarohant hozzá, öklöztek, majd felém mutatott. Elpirultam, de nem néztem el. Lassan elkezdtek felém sétálni, közben beszélgettek.
Cyrus: Ő Chad. Chad ő Emma Waldorf.
Chad: Szia. Cyrus említette, hogy kosarazol.
Én megijedve: Hát.. tulajdonképpen, én.. én..
Cyrus: Kicsit kiesett a gyakorlatból, mert már régóta nem játszott, igaz?
Nyeltem egyet és bólintottam.
Chad: Az nem gáz. Majd formába hozunk. Minden esetre üdv a klubban. Menjetek el mezért és álljatok be bemelegíteni.
Majd elment az egyik ponponlányhoz törülközőért.
Cyrus: Menjünk. Lány öltöző jobbra!?
Én: Oké, értettem!

Nem igazán voltam nagy kosaras, de az edzést nagyon élveztem. Cyrus végig ott volt, szólt, ha valamit el akartam bénázni. De sokszor, csak utána jött röhögve, miközben én a földig süllyedtem, bár magamban tudtam, hogy tényleg vicces volt. Nagyon jól szórakoztunk és mikor vége lett, kint már egészen sötét volt.
Cyrus: Jönnek érted?
Én: Nem, gyalog megyek.
Cyrus: Nem kéne, hogy már az első napon ne érj haza. Attól tartok el kell kísérjelek!
Én: Nem ke...
De már meg is lökött hátulról és kénytelen voltam elindulni. Egész úton beszélgettünk. Megtudtam, hogy Cyrus gitározik és meg is ígértettem vele, hogy egyszer eljátszik nekem egy dalt. Pontosan olyan jól szórakoztam mint az edzésen és tudtam, hogy most végre pont jó helyen voltam, pont jó időben.

1. rész

Reggel készülődés közben fedeztem fel egy levelet a táskámban, de nem volt kedvem kibontani, úgyhogy elvittem magammal. Az új suli udvarán álltam mikor odajött hozzám egy lány.

Carla: Szia, Carla vagyok. Egy osztályba fogunk járni, és gondoltam körbevezetlek.
Én: Ez nagyon kedves köszi. A nevem Emma.
Carla ahelyett, hogy bement volna a főbejáraton, a suli hátsó része felé indult.
Carla: Először mindenképp meg kell nézned az udvart, az a suli legjobb része. Sokan ide jönnek tanulni, de vannak akik csak esznek vagy beszélgetnek itt.
Az udvar tényleg gyönyörű volt. Sok virág, fa, bokor, mindenfelé földutak, és egy nagy füves rész a közepén tavacskával.
Én: Jéé, vannak benne aranyhalak!!
Carla felnevetett: Hát persze. Nézz csak oda!
Elnéztem arra, amerre mutatott. A tó mögötti bokrok között volt egy pad és ott ült egy szőkehajú, magas fiú.
Carla: Máris találkozhatsz egy másik osztálytársaddal. Ő Nataniel Archibald, de asszem jobban szereti ha csak Nate-nek hívják. Nem sokat beszél magáról, de a családja nagyon gazdag és befolyásos.
Én: Hogy hogy ide jár és nem valami hiper-szuper suliba?
Carla vállatvonva: Nem tudom. Nem szoktam beszélgetni vele. Talán te még tisztalappal megtörheted a jeget. Na, menj, majd ő végigvezet bent.
Én: De... azt mondtad nem beszélsz vele. Tudja, hogy jövök, és körbevezet?
Carla: Nem tudom, de ha nem, akkor majd te megfűzöd. Szia!
Kacsintott egyet és már ott sem volt. Pánikolnom kellett volna, de most jól akartam csinálni és nem elszúrni mindent (ahogy általában szoktam), úgyhogy halkan oda sétáltam Natehez.
Én: Szia, Nate!
Felugrott, és beverte a fejét egy ágba. Hoppá.
Dühösnek, de főként meglepettnek látszott.
Nate, a fejét fogva: A frászt hoztad rám! Mit csinálsz itt?
Én: Új vagyok a suliban és azt mondták te vezetsz körbe... meg, hogy itt talállak.
Nate: Nos, ha ezt mondták, akkor menjünk. Öö.. Ja, már tudod, hogy ki vagyok!
Elmosolyodott és én is vigyorogni kezdtem.
Én: Hát igen. Én meg Emma Waldorf vagyok. Induljunk!
Bementünk az iskola főbejáratán és a főfolyosón haladtunk végig. Amikor egy nagy szürke ajtóhoz értünk Nate megállt.
Nate: Ez a Diák Önkormányzat terme, ahol én vagyok az alelnök. Várj meg itt, el kell intéznem valamit.
Bólintottam és mikor bement, elkezdtem a falon levő osztályképeket nézegetni. Azt játszottam, hogy mindegyiken megpróbálom megtalálni Natet és megnézni ő-e a leghelyesebb rajtuk. Éppen egyik képtől léptem tovább a másikra, amikor valaki oldalról belémjött. Hassal lefelé elterültem a földön és csak akkor láttam meg a tettest, mikor megfordultam. Egy hosszú, vörös hajú srác volt, bőrdzsekiben és épp a kezébe vette a földön levő könyveit. Feltápászkodtam a földről és segítettem neki.
Én motyogva: Ne haragudj, ma valahogy nagyon béna vagyok!
A keze megállt egy pillanatra a levegőben és lenézett rám.
Cyrus: Láthattalak már itt?
Én: Nem! Most érkeztem, új vagyok még... Emma Waldorfnak hívnak.
Kezet nyújtottam, de nem fogta meg, csak intett egyet.
Cyrus: Hozzánk is jön egy új lány.
Megszólalt a csengő, mire szó nélkül kikapta a könyveket a kezemből és elindult a folyosón. Ekkor jött ki Nate a teremből, pont a srác útját állva. Összetalálkozott a pillantásuk, szóltak egymáshoz pár halk szót, de láttam, hogy Nate keze ökölbe szorul. Majd a srác hátrébb lépett és elment. Odaszaladtam Natehez.
Nate: Találkoztál vele, mi?
Én: Igen, neki mentem és elejtette a könyveit.
Nate: Cyrus... ahh.. jobb, ha ezentúl elkerülöd!
Én: Miért?
Nate vállat vont, majd a zsebébe nyúlt.
Nate: Tessék, megszereztem az órarended. Ugyanaz, mint az enyém, tehát egész nap tudok majd segíteni neked. Most épp biológiánk van, úgyhogy itt leszünk egy köpésnyire!
Átnyújtotta az órarendet és már magával is húzott.


Csak, akkor jöttem rá mit is mondott Cyrus, mikor beértünk a biológia terembe és ott ült pontosan előttem. A tanár magához szólított, így nem tudtam Nate-el együtt beülni a padba.
Biológia tanár: Miss. Emma Waldorf, igaz?
Én: Igen. Jó napot.
Biológia tanár: Még nem vett egyenruhát, ahogy látom. Ezt az igazgatói irodában megteheti az óra alatt.
Én: Értettem, köszönöm.
Elindultam Nate felé, hátha elkísér, de közben Carla kalimpált ki az egyik padból, úgyhogy inkább hozzá mentem.
Én: El kell mennem az igazgatói irodába egyenruhát venni. Elkísérsz?
Carla lelkesen: Persze! Már csak azért is, mert nem kell itt lennem bioszon.
Így hát elmentünk az igazgatóiba, hogy megvegyem az egyenruhámat. Carla megvárt a WC előtt, míg én felvettem. Végül visszamentünk az órára, én meg csöndben becsusszantam Nate mellé a padba, aki kedvesen elém tolta a füzetét és néha magyarázott, mikor nem értettem valamit.