1. rész

Reggel készülődés közben fedeztem fel egy levelet a táskámban, de nem volt kedvem kibontani, úgyhogy elvittem magammal. Az új suli udvarán álltam mikor odajött hozzám egy lány.

Carla: Szia, Carla vagyok. Egy osztályba fogunk járni, és gondoltam körbevezetlek.
Én: Ez nagyon kedves köszi. A nevem Emma.
Carla ahelyett, hogy bement volna a főbejáraton, a suli hátsó része felé indult.
Carla: Először mindenképp meg kell nézned az udvart, az a suli legjobb része. Sokan ide jönnek tanulni, de vannak akik csak esznek vagy beszélgetnek itt.
Az udvar tényleg gyönyörű volt. Sok virág, fa, bokor, mindenfelé földutak, és egy nagy füves rész a közepén tavacskával.
Én: Jéé, vannak benne aranyhalak!!
Carla felnevetett: Hát persze. Nézz csak oda!
Elnéztem arra, amerre mutatott. A tó mögötti bokrok között volt egy pad és ott ült egy szőkehajú, magas fiú.
Carla: Máris találkozhatsz egy másik osztálytársaddal. Ő Nataniel Archibald, de asszem jobban szereti ha csak Nate-nek hívják. Nem sokat beszél magáról, de a családja nagyon gazdag és befolyásos.
Én: Hogy hogy ide jár és nem valami hiper-szuper suliba?
Carla vállatvonva: Nem tudom. Nem szoktam beszélgetni vele. Talán te még tisztalappal megtörheted a jeget. Na, menj, majd ő végigvezet bent.
Én: De... azt mondtad nem beszélsz vele. Tudja, hogy jövök, és körbevezet?
Carla: Nem tudom, de ha nem, akkor majd te megfűzöd. Szia!
Kacsintott egyet és már ott sem volt. Pánikolnom kellett volna, de most jól akartam csinálni és nem elszúrni mindent (ahogy általában szoktam), úgyhogy halkan oda sétáltam Natehez.
Én: Szia, Nate!
Felugrott, és beverte a fejét egy ágba. Hoppá.
Dühösnek, de főként meglepettnek látszott.
Nate, a fejét fogva: A frászt hoztad rám! Mit csinálsz itt?
Én: Új vagyok a suliban és azt mondták te vezetsz körbe... meg, hogy itt talállak.
Nate: Nos, ha ezt mondták, akkor menjünk. Öö.. Ja, már tudod, hogy ki vagyok!
Elmosolyodott és én is vigyorogni kezdtem.
Én: Hát igen. Én meg Emma Waldorf vagyok. Induljunk!
Bementünk az iskola főbejáratán és a főfolyosón haladtunk végig. Amikor egy nagy szürke ajtóhoz értünk Nate megállt.
Nate: Ez a Diák Önkormányzat terme, ahol én vagyok az alelnök. Várj meg itt, el kell intéznem valamit.
Bólintottam és mikor bement, elkezdtem a falon levő osztályképeket nézegetni. Azt játszottam, hogy mindegyiken megpróbálom megtalálni Natet és megnézni ő-e a leghelyesebb rajtuk. Éppen egyik képtől léptem tovább a másikra, amikor valaki oldalról belémjött. Hassal lefelé elterültem a földön és csak akkor láttam meg a tettest, mikor megfordultam. Egy hosszú, vörös hajú srác volt, bőrdzsekiben és épp a kezébe vette a földön levő könyveit. Feltápászkodtam a földről és segítettem neki.
Én motyogva: Ne haragudj, ma valahogy nagyon béna vagyok!
A keze megállt egy pillanatra a levegőben és lenézett rám.
Cyrus: Láthattalak már itt?
Én: Nem! Most érkeztem, új vagyok még... Emma Waldorfnak hívnak.
Kezet nyújtottam, de nem fogta meg, csak intett egyet.
Cyrus: Hozzánk is jön egy új lány.
Megszólalt a csengő, mire szó nélkül kikapta a könyveket a kezemből és elindult a folyosón. Ekkor jött ki Nate a teremből, pont a srác útját állva. Összetalálkozott a pillantásuk, szóltak egymáshoz pár halk szót, de láttam, hogy Nate keze ökölbe szorul. Majd a srác hátrébb lépett és elment. Odaszaladtam Natehez.
Nate: Találkoztál vele, mi?
Én: Igen, neki mentem és elejtette a könyveit.
Nate: Cyrus... ahh.. jobb, ha ezentúl elkerülöd!
Én: Miért?
Nate vállat vont, majd a zsebébe nyúlt.
Nate: Tessék, megszereztem az órarended. Ugyanaz, mint az enyém, tehát egész nap tudok majd segíteni neked. Most épp biológiánk van, úgyhogy itt leszünk egy köpésnyire!
Átnyújtotta az órarendet és már magával is húzott.


Csak, akkor jöttem rá mit is mondott Cyrus, mikor beértünk a biológia terembe és ott ült pontosan előttem. A tanár magához szólított, így nem tudtam Nate-el együtt beülni a padba.
Biológia tanár: Miss. Emma Waldorf, igaz?
Én: Igen. Jó napot.
Biológia tanár: Még nem vett egyenruhát, ahogy látom. Ezt az igazgatói irodában megteheti az óra alatt.
Én: Értettem, köszönöm.
Elindultam Nate felé, hátha elkísér, de közben Carla kalimpált ki az egyik padból, úgyhogy inkább hozzá mentem.
Én: El kell mennem az igazgatói irodába egyenruhát venni. Elkísérsz?
Carla lelkesen: Persze! Már csak azért is, mert nem kell itt lennem bioszon.
Így hát elmentünk az igazgatóiba, hogy megvegyem az egyenruhámat. Carla megvárt a WC előtt, míg én felvettem. Végül visszamentünk az órára, én meg csöndben becsusszantam Nate mellé a padba, aki kedvesen elém tolta a füzetét és néha magyarázott, mikor nem értettem valamit.